Édouard Louis: QUI A TUÉ MON PÉRE

Édouard Louis 29 évesen a kortárs irodalom egyik legelismertebb írója. Korábbi műveihez hasonlóan, melyeket számtalan színház állított már színpadra, a Qui a tué mon pére költőiségével, őszinteségével, személyességével tökéletes anyag színpadi adaptációra. Az önéletrajzi regény monológok szövetén keresztül mutatja be az író és édesapja kapcsolatát: küzdelmeiket egymással, egymás megértéséért és elfogadásáért, illetve az egymás iránt érzett szeretet megéléséért és kimutatásáért. A Qui a tué mon pére egy nagyon intim történet, mégis a politikai környezet és a felelősség kérdése áll a középpontban. Édesapja történetét olvasva, ahol egy új törvény meghozatala egyenrangúan intim egy szerelmes csókkal, rádöbbenünk, az egész társadalmat érintő politikai döntések szétválaszthatatlanok az egyén legbelsőségesebben megélt személyes tapasztalataitól. A bőrszín, a nem, a szexuális identitás, a társadalmi osztály egyszerre a magánélet legintimebb részei és politikai kérdések. Az előadás a kortárs táncot ötvözi a bábszínházzal.Louis egyértelmű egyenlőségjelet tesz az ember és teste közé. A test milyensége hatással van az ember életére, megítélésére, lehetőségeire: egész életünket meghatározza bőrszínünk, nemünk, mozgásképességünk, szexuális vágyaink. Ezzel egy időben azt is állítja, hogy minden, ami történik velünk, hatással van testünkre is, mindennapi, személyes tapasztalataink, csak úgy, mint a politikai folyamatok, vagy a társadalmi megítélés. A mozdulatok kulcsszerepet kapnak az előadásban is, egy olyan mozgásforma megtalálásában, melynek fókuszában a báb és az élő test közötti kölcsönhatás áll.A báb egyfelől ki van szolgáltatva mozgatójának, hiszen nélküle képtelen megmozdulni. Ugyanígy passzív elszenvedője az apa is minden politikai döntésnek, amelyek kihatással vannak az élet legintimebb pillanataira is, ahogy ezt Louis tűpontosan be is mutatja a regényben.

Játsszák:
Ács Petra, Bartos Ági, Bánky Sára, Csarkó Bettina, Csernák Norbert,
Hrisztov Toma, L. Nagy Attila, Szekeres Máté
Zene: Bercsényi Péter
Fordító: Pallai Mara
Dramaturg: Bíró Bence
Látvány: Lázár Helga
Rendező: Kovács Domokos és Szenteczki Zita
Rendezőasszisztens: Szirtes Lujzi

Christoph Willibald Gluck: ORFEUSZ ÉS EURÜDIKÉ

Premier: 2023 Szeptember
Magyar Állami Operaház
Eifferl Műhelyház

Carol Ann Duffy: Euridiké részlet

Megmondták neki,
nehogy megforduljon, vagy visszanézzen
csak menjen fölfele szépen
én meg mögötte
Alvilágból a fényre ki,
hol múltam vár, a fenti lég.
Azt is megmondták neki
egy pillantás elég,
s elveszít örökre.
Menni kellett, menni
Szót se szólt senki.
Lányok, felejtsétek el a könyveket.
Elmondom, hogy esett.
Megtettem mindent, amit lehet,
hogy forduljon hátra végre.
Mit kéne tennem, hogy mondjam meg neki,
hogy megértse: köztünk vége.
Meghaltam. Eltávoztam.
Nyugodtam békében. Megboldogult voltam. Néhai.
Szavatosságom lejárt…
Egyszer kinyújtottam a kezem,
hogy megérintsem a nyakát
s azt mondjam neki,
Engedj maradnom.

/fordította: Kappanyos András/

Orfeusz énekes és költő, művészetének táptalaja a gyász. Elveszítette Euridikét, és nem akarja elengedni – de talán visszaszerezni sem. Dacol az elmúlással, mert szüksége van rá – nem is annyira a nőre, mint magára az elmúlásra – főleg azért, hogy megénekelhesse. Hübrisz és nárcizmus vagy végtelen kitartás és múlhatatlan szerelem? Miből születik a magasabb rendű műalkotás? Az ember olyan sokféle módon képes már uralkodni a természeten. Erdőket irt és ültet, hegyeket bont el, gátakat és repülőgépeket épít. A születést képesek vagyunk szabályozni. De képesek leszünk-e legyőzni a halált? Valaki saját mennyországa lehet egy másik személy pokla.

/részlet a koncepcióból/

Alkotók
Látvány: Gelsi Zoltán és Vass Csenge
Dramaturg: Bíró Bence
A librettót újrafordítja: Závada Péter
Koreográfus: Kelemen Patrik
Videó: Juhász András, Bredán Máté
Rendező: Szenteczki Zita
A rendező munkatársa: Marton Kovács Katalin

Játsszák
Orfeusz: Rodrigo Sosa Dal Pozzo
Euridiké: Rácz Rita
Ámor: Zemlényi Eszter