A HALÁL KILOVAGOLT PERZSIÁBÓL
Don't Eat Group//Hajnóczy Péter
Trafó Kortárs Művészetek Háza
2017
Rendező:
SZENTECZKI Zita,
JUHÁSZ András
Előadók:
JANKOVICS Péter,
TAKÁCS Katalin,
RAINER-MICSINYEI Nóra,
HADI Júlia,
DIÁK István,
RAUBINEK Lili,
LÉVAI Viola,
SZABÓ Mátyás Péter
Koreográfus:
HADI Júlia
Dramaturg:
BÍRÓ Bence
Operatőr:
TÁBOROSI András,
MAYER Bernadette
Zeneszerző:
SŐRÉS Zsolt
Fénytervező:
BÁNYAI Tamás
Díszlet és Jelmez:
DIÁK István
Media design:
JUHÁSZ András
Boom:
JÁVORKA Ádám
Videótechnika:
Vivid Illusions
Fény:
DÉZSI Kata
Hang:
BREDÁN Máté
További alkotók:
SZABADOS Luca, VAVRA Júlia
Produkciós asszisztens:
FAZEKAS Anna
Kreatív menedzsment:
KOVÁCS Andrea
Let it Be! art agency
Külön köszönet:
MATIS Lilla, VÉGH Ágnes, GARA Bernát, VÁRHEGYI István, NAGY Géza, Bakelit Multi Art Center, Artus Stúdió
Szenteczki Zita színházrendező és Juhász András intermédia-művész közös produkciója, A halál kilovagolt Perzsiából budapesti színházi bemutatója, valós idejű színpadi játék filmes eszközökkel. A szereplők – színészek, táncosok, performerek, zenészek és operatőrök – egyszerre írják, játsszák és rendezik az előadást, többfunkciós színpadi jelenlétük a műfajok közötti határok elmosását és a Hajnóczy-féle irodalmi polémia színpadi megjelenítését szolgálja. A DoN’t Eat Group saját fejlesztésű hegesztőprojektoros vetítőrendszerének és az ismétlődésen alapuló loop-technika felhasználásával az alkotók az emlékezés mechanizmusának, a művészi alkotómunka és a vele járó delíriumos látomások színpadi megjelenítésére tesznek izgalmas kísérletet.
Fotók: Csikszenthy Csaba, Mónus Márton
„Végül a halott várost látta. Nemcsak látta: de ott bolyongott a mustársárga házak, félig és teljesen összeomlott házak labirintusában; Á.-t, a feleségét kereste. A menedéket nyújtó szoba, az íróasztal, az óra, a rejtett és el nem rejtett üvegek szintén eltűntek, érezte, mindörökre. (...) A férfi valahogy tudta, hogy az ismeretlen várost egykor perzsák lakták, és egy háború százharminc évvel ezelőtt pusztította el. A naptól mustársárgán villogó házak romjai a legkülönbözőbb geometriai formákat öltötték. A férfi hol a sárga porban botladozott a sárga kövek között, hogy átjutva a városon találkozhassanak a feleségével, hol felülnézetben látta a várost és önmagát is, ahogy botladozik a romok labirintusában; ilyenkor látta, túl a városon, a bokrok vagy fák zöld síkját. Talán édesvíz is van ott, gondolta, mert ajka cserepes volt, torka száraz, s nagyon szomjazott, talán ott vár rám a feleségem. (...) Menni és kapaszkodni fog, amíg csak meg tud állni a lábán.”
/A halál kilovagolt Perzsiából/